Konklúziós írások

 

 

 

Ezen az oldalon olyan írások fogok közzétenni, amely bizonyos dolgok tanúságáról tesz vallomást, és annak valódiságára mutat rá. Nem ajánlom, hogy nagyon telített lesz ez a menüpont, teljesen szúrópróbaszerűen írom meg ezeket az alkotásokat. Fogadjátok sok szerettel őket! :)

 

 

Kedves az erdőben 
 
 
Éva este fél 8 fele kiment az erdőbe kicsit levegőzni. Kint töltött egy órát, viszont sötétedés után fél órával kezdte magát kellemetlenül érezni a lámpája ellenére is. Egyre jobban csak azt érezte, amikor próbált magán türelmet venni, hogy mintha valaki figyelné. Egyre jobban félt, és félelme csakis nőtt az idő elteltével. A félelme pedig nem volt hiábavaló. Kedves természete és törékeny lelke újabb mély repülésbe kezdett. Valaki valóban szemlélte, miért van itt egy ilyen fiatal nő ilyen elhagyatott helyen ilyen későn. Éva lemászik a fáról, ahol próbálta csodálni és átélni a természet adta nyugalmat este, amikor már mindenki nyugalomra helyezte magát. Péter odaoson a fához, és igyekszik a nő félelmét oltani. Megszólítja, s ezután Éva nagyon megijed, és leesik a fáról. Éva meghal nyaktörés következtében. Péter iszonyatosan meglepődik az ilyen heves ijedtségtől. Nem gondolta volna, hogy ennyire megijeszti a nőt, amikor halkan szólította meg. Éva lelke ott marad a fánál, és próbál jelt adni Péternek, akiben észreveszi soha be nem teljesült szerelmét. Azt az embert, akire mindig is vágyott. Nem érti, hogy miért és hogyan történhetett meg ilyen. Az ördög elakarta rabolni Évától a szeretet lehetőségét, ezért először félelembe helyezte, hogy amikor bekövetkezik a csoda, a fal lebontása, ne történhessen meg a nő életében egy csoda, amely betöltené lelkét szeretettel. Egy normál ember mindig vágyik a szeretetre, és a törődésre. A magány pusztító erőt vett rajta, és Éva gondolatai arrafele haladtak, hogy mi van akkor, ha ezt a falat lebontja magábsn, amely az iránt a lélek iránt volt, amellyel szembehelyezkedést és ellenséges, kellemetlen érzést érzett. Mivel hosszútávon számára ez nagyon káros lett, ezért a fán elhatározta, hogy nem akarja ezt folytatni, és próbál szeretni, viszont a gonosz megfűszerezte ezt egy félelemmel, hiszen számára az a legfontosabb, hogy ne lehessünk boldogok, és bizonytalanságban éljünk. Ez is azt jelenti, hogy nem szabad félnünk. 
Éva lelke szomorú lett, Isten pedig figyelte Éva rettenetes fájdalmát, és próbált rajta segíteni. Éva lelke bolyongott a semmiben, és a kétség űrében kószálódott. Nem merte Isten ajándékát elfogadni, mert félt az újabb fájdalomtól, és a bukás utáni veszteségtől és csalódottságtól önmaga irányában, amimor azt kell átélnie, hogy nem tudta folytatni a keresztutat Isten közösségében... időre volt szüksége, lelke pedig egy különös formában érzékelte az időt. Isten egyszercsak legyintett, és visszahelyezte Éva lelkét a testébe. Péter a sírásban már majdnem beleájult, hogy egy ember halálát okozta, ám amikor újra Évára tekintett, nagyon felvidult a lelke. Innentől fordulatot vett a történet, és Péter észreveszi Évában a csodát. Isten megadta Nekik a boldogságot, de Éva lelke nem maradt kételyek nélkül. Megbeszélte vele, hogy ezután sokkal többet vár el tőle mint azelőtt. Éva sokat bukott, de nem állt le sokáig. Mindig valahogy felállt, és folytatta a keskeny utat. 
 
Sok ember erre vágyik, de a valóság sokkal másabb. Ez a vágy a valóságban, hogy először had kaphassuk meg a hőn vágyott szeretetet. Évának Isten nem adná meg a szeretet, de azt se felejtsük el, hogy a más sikerét ne vegyük ellenmintának, mert sohasem tudhatjuk, Istennek milyen terve van atyafiainkkal, tehát embertársainkkal, akik szintén egy Atyától származnak. A küzdelem és a félelem együtt jár, de nem szabad a félelmet Urrá tennünk az életünkben. A történetnek ez a fő tanulsága.
 
 
 
Teljesség vagy hiány
 
A „Kedves az erdőben” előzménytörténete
 
 
 
Volt egyszer egy ember, aki érezete a lelkével egy különös dolog megadatottságát. Észlelte a szívével egy másik ember szellemi ajándékait, és mindig is félt attól, hogy ez nem teljesülhet be. Lelkében nagyon sokáig kérlelte az Urat arra, hogy hadd válhasson nyílvánvalóvá ez a vágy, amikor születésétől felszámítva 17 után bekövetkezőleg szembetalálkozott ezzel a valósággal. Több évig ellenszimpátia volt benne azért, mert azt érezte, ez a személy belőle távozott el a szeretet jegyében. Évát gyerekkorában megalázták, lelki érzékszerveinek élénkségét a családi körében hasonló problémával terheltetett személy észrevette, és mivel neki is megbélyegzést kapott a lelke hasonló megtapasztalás által, mely Őt is érte, féltette tőle a túlzott törődést, ezért összefogta szellemében a szeretet és az igazság adottságát. Éva ezt érezte, lelke különösen intenzíven tapaszlja a finom utalásokat is, amelyeket az emberek irányítanak felé. Mivel ez a személy félelem alá helyezte, hogy ha folytatja ezt az utat a szeretet és az igazság fényében, elkapja. Bár a személy nem mondta ki, vagy ha ki is mondta fél szavakban, akkor Ő ezt szinte majdnem hogy elfelejtette, és próbálta magát megerőszakolni, ezek nem szerepelhetnek az életében, vagy különben elkapja ez az ember, és vége lesz mindennek (ezért mikor emlékezni próbál, nem lesz számára világos a valódi helyzet). Éva emiatt egy önmaga által elferdített személy lett, aki nem találta magát a világban. Mindig próbált lélek által megadott és sugallt értékek szerint élni, de emiatt a megbélyegzés miatt volt hogy csakis a felszínen tudhatott tapogatózni, ugyanis mindent érzelmi síkon kezelt. Akkor már nem is emlékezett arra, hogy miért is történt ez meg vele így. Amikor feszélyezve érezte magát, ezt az emberek látták, és érzékelték is, és felvették a gúnyt. Éva amikor elé került a megtörtént fenyegetés után lelki adottságai tekintetében egy értékszempont, nem merte felvenni, mert félt a diszkriminációtól az egy ember megfélemlítése következtében. Azt gondolta, ez biztosan jobb mindenkinek. Általánosított és ártott magának... és berendszerezte magának, hogy ez így igaz is, és egy valamilyen szinten és felszínes erősséggel ezt tudta is valamilyen szinten az igazság területére helyezni, s közben ezt fájdalommá változtatva magának, hogy az emberek még ki se találják, hogy mi a probléma (az ő problêmájának) gyökere. Teltek az évek, és kezdett egyre jobban feltornyosulni minden. Az embereknél elérte a megvetés a lenézés állapotát. Le volt kötözve egy felszínállapotba, mely nem önmaga volt. Vágyott a szeretetre, de nem mert szeretni, mert félt a támadástól (attól a személytől, ill. ez beleépült őáltala az éppen illetékes személybe is a kellemetlen megtapasztalása miatt is, azt gondolta: ezt biztosan Ő is helyesnek tartja). Mindebben benne volt az is, hogy ezt már el kellene felejteni, de mint már számára is utólag kiderült, ez egy furcsa és különös kapcsolat és keverék a helyzetek és az állapotok összességêben. Ez is egy felszínigazság... Ő segítségre szoruló embernek számítana, de mivel kiölették belőle az igazság és a szeretet adottságát, ezért ez is felszínesen, de nyilvánvalóan hat az emberekre, és véglegesen tekintve eredményesnek: vegyél már végre erőt magadon, és csináld a kötelegességeidet: Éva ennek következtében pedig volt is, hogy meggyőzték őt ezzel, de a teljes probléma nem oldódott meg. Kevés olyan embert talált, aki az alaphelyzetet kitudta bogarászni, és megértően és előzékenyen viszonyulni a ramaty állapotához. Az erősebb fajta beállítottságú és jellemű emberek önmagukra nézve le is tüzelték őt rendesen, de belátóak nem tudtak lenni, mert az Éva kialakított csapdábájába kerültek. Ebből nem tudtak kijutni, vagy ha ki is jutottak, mindig csak felszínigazságokra tudnak eljutni. 
Ezért magányossá és kitaszítottá vált. Majdnem hogy senki sem tudta igazán megérteni, csak néhány ember. Az igazi megértést Istentől várta, és sok idő után meg is kapta életének 20. életévében. Az élete folyamatos örlődésekkel és problémákkal vegyített, de már máshogyan lát. 
Ez az élethelyzet megvilágítása próbál arra utalni, hogy nem elég részigazságokban megnyugodni. Néha az embereknek bölcsebbektől tanácsokat kellene megfogadni, és a harmónia céljából sokkalta megértőbbnek lenniük a nehezebb típusú és beállított emberek irányában. Ha tőrt helyezünk a szívébe, alapból csak rombolunk, mint építenénk. Az emberek kellemetlenebb rétege pedig még élvezkedik is a másik szomorúságán, a fejükön gázolva azt mondják: Ő is tanulja meg, milyen kesztyűbe dudálni. Kínozzák, mert nincsen képességük megérteni, mert őket sem értették meg. Hagyják az ördögi kört, de abba nem gondolnak bele, hogy ha amikor Ők voltak szorult helyzetben, milyen jó lett volna, ha akkor megértő ember odafordult volna hozzájuk. Azt mondják: én most erre nem vagyok képes, hagyjatok békén. De egy bizonyos szinten igazuk is van. Egy bizonyos részigazságot igyekvenek szemléltetni...
 
 

 

 

 

A veszély megelőzése

 

Lilla és Ákos egy nagyon erős szerelemmel rendelkező páros, akik világéletükben szerettek utazni. Egyszer úgy döntenek, hogy következő célállomásuk Mexikó lesz, azonban nem voltak elég körültekintőek az események szempontjából az ott élő környezetet illetően. Ennek kemény következménye lesz az, amikor is egy olyan helyre tévednek kirándulásuk során, ahol nagyon nagy az erőszakoskodás száma, és a rablások aránya. Abban a negyedben, ahol éppen kirándultak, egyszer Ákost leüti egy férfi, s előbbi elájul. Lilla nagyon megijed, hiszen még nem volt ilyesminek tapasztalója. A lány próbál elfutni, azonban körülkerítik. Az ottani emberek nem túlságosan vannak teli pénzzel, és mivel látták, hogy szépen kiöltözöttek, kiszemelték maguknak, így és szebbé tehetik szegényes napjaikat. Lilla be van rezelve, nem tud mit tenni, megadja magát. Miután odaadja mindenét, a lányt elkezdik fogdosni a férfiak. A lány elkezd sikoltozni, azonban az első sikoltozása után leütik. A lányt egy benti büdös fészekben megerőszakolják, több férfi is. Egy csapatnyi férfi meggyalázza a lányt, Ákost pedig lelövik. A lány mikor megtudja mindezeket, elkezd zokogni, és nem hiszi el, hogy hova keveredett. Az életben soha sem szabad fejjel menni a falnak arra hivatkozva, hogy majd lesz valami főleg akkor, hogy ha egy messzi helyre utazunk. Történt ugyanis hasonló eset egy házaspárral, illetve pár gyermekükkel, hogy egy bizonyos negyedben kirabolták őket, és lemészárolták az egész családot. Ilyenkor csak a szerencse segíthet. A lányt sorozatosan meggyalázzák, és nem tudja elviselni azt a fájdalmat, amelyet okoznak Neki a férfiak. Ezek után már csak el lehet képzelni, hogy milyen sorsa lehet a lánynak. Vagy elfogadja, hogy nem tud segítséget kérni, mivel ott már teljes mértékben begyűrűződött ez a fajta életmód, hogy más kárából élik meg a mindennapjaikat, vagy pedig a halálba menekül, ha próbál bármilyen szinten is ellenkezni a környezetével. Fontosnak tartom, hogy ne folytassam a történetet, hanem maga az olvasó ébredjen rá, hogy mit szerettem volna ezzel üzenni. A körültekintés fontossága, és még lehet társítani mindezek mellé azokat a következményeket, amely ezen tulajdonsága rendszeresítéséhez párosulnak.