A tévedés hálójában
 
 
Magyar "filmsorozat" / regény , "epizódok" száma : 90
                                                             ________
                                                              fejezetek
 
Történet:
Veres Edina egy nap azzal szembesül, hogy kedvese megcsalta a saját anyjával. Utána jár az ügynek míg jobban el nem fajul a dolog. Este mikor a fürdőbe indul látja az anyját a szerelmével csókolózni. Itt betelik neki a pohár, és odamegy szerelmévhez, akiben csalódott. Mérhetetlen düh van benne, így felpofozza a férfit az anyja szeme láttára. Az anya elkezd magyarázkodni, lánya inkább túlkiabálja mint hogy meghallgassa amit anyja mond, persze ez jogos is. Edina úgy dönt elköltözik otthonából ahol oly sok évig élt. Új életet akar kezdeni, igaz még csak 18 éves, de megvannak a maga eszközei hogyan teljesítse álmait.....

 
 
Történet:
 
Veres Edina egy 24 éves nő akit egy nap nagy csalódás ér, ami gyökerestül megváltoztatja az életét. A saját anyja verte át, és úgy dönt, hog új életet kezd. Lakóhelyéről Budapestről elköltözik a családi házból. Barátnőjéhez költözik egy kis időre Szegedre, ám nem is sejti, hogy mi ott miképp fog folytatódni az élete...


 
 
1.rész / fejezet
Edina egy felnőtt nő barna szemmel és hajjal. Cseppet sem olyan, mint a mai könnyűvérű nők, akik nem találják magukat. Budapesten él családjával közgazdasági végzettséggel. Természetét leírva minimálisan büszke magára, de nem tudna senkinek sem ártani. Jelenleg könyvtárosként dolgozik, és boldog életet él. Mikor reggel felébred, és kikecmereg az ágyból elmegy reggelizni a konyhába. Mikor megreggelizett, és készen van, hogy odaérjen munkahelyére a hát fenső részéről "kiabálást" hall. Elkezd felmenni a lépcsőn, és azt veszi észre, hgy az anyja szobájából jönnek az elég érdekes hangok. Halkan az ajtóhoz lép, és nem hisz a szemének. Szerelme, Attila a saját anyjával hentereg. Arca elkomolyodik és így "szól":
- Anya!... Attila! - rögtön nem tud megszólalni a hirtelen meglepődöttségtől. Egyszerre keveredik benne a düh és a csalódottság. Anyja, Vivien le van taglózva attól, hogy lánya itthon van. Alig csak dadog valamit. Edina így szól:
- Undorító! ... Undorítóak vagytok! - odamegy Attillához és felpofozza..
- Ch... szánalmasak vagytok. - és kimegy a szobából. Edina úgy dönt, elmegy innen, egész Budapetről. Vivien nagyon rosszul érzi magát emiatt, és egy kis idő múlva észbekap. Edina visszamegy a szobájába, és összepakolja a ruháit. Vivien kimegy a házból, és végigpásztázza szemével a környéket, de nem látja lányát. Látja, hogy Edina szobájának az ajtaja zárva van. Halkan benyit. Edina nem reagál rá. Az anya halkan bocsánatot kér:
- kislányom! Kérlek bocsáss meg! Nem én akartam. Mióta Gábor meghalt, nem volt senki az életembe. Attila reggel hozád jött volna, de mondtam neki, hogy még aludsz. Felajánlottam neki, hogy igyon egy pohár kávét. - a nő közbeszól:
- És honnan tudod, hogy aludtam??
- Onnan, hogy akkor még csak háromnegyed 6 volt. Én sem értettem miért jött ilyen hamar, de azt mondta, hogy meg akar lepni téged. Kimentünk a konyhába, ő megitta a kávéját, aztán azt mondta, hogy nála elment a víz. Megkérdezte, hogy lezuhanyozthat e... - Edina szintén közbeszól:
- Jó. Ne is mond tovább!
- Bocsáss meg! Öt éve nem voltam férfival!
- És pont a lányod szeremével? De te vagy az áldozat!... Menj ki kérlek! Nem akarok rádnézni!
- De ő közeledett felém! Már bánom, hidd el! - kiabál.
- Engem nem érdekel! Te meg ezt hidd el! - kiabál vissza a lány. - Azt hiszed, hogy ezek után itthon fogok maradni? Légyszíves hagyj békén, és menj ki! Megteszed?
- De.. de... - dadog az anya.
- kérlek! Azt hiszem ennyit kérhetek. - az anya lassan kimegy.Felmegy a szobába, ám nem találja ott Attilláz. Csak azt látja, hogy fel van dúlva az egész szoba. Vivienn ekkor észbekap, és előkeresi a bukszáját. Nincs benne pénz. Ekkortudatosul benne, hogy a férfi kirabolta őt.
- Kislányom! - kiált fel rekedt hangjával. Edina még a szobájában van, és meghallja a kiáltást. Aggódik, és felmegy. Megkérdi mi történt:
- Mi az? Mi történt? - kérdi Edina.
- Attila kirabolt. Ellopta az összes pénzemet a pénztárcámból és az ékszereket a fiókból. - mondja az anya a feldúltság és a beletörődöttség valamiféle furcsa keverékével. Edina egy kis ideig vár, avagy gondolkodik, aztán vállat von:
- Figyelj anya! Te magadnak csináltad a bajt. Most számlj el vele! - s biggyeszti le a száját.
- Csak ennyit tudsz hozzászólni? Hát köszönöm szépen.
- Szerinted? Most kezdjelek el sajnálgatni miután ledfekükdtél a barátommal? - Viviennből kicsit a bizonytalanság árad mikor így szól:
- De ez nem ide tartozik! A saját anyádról van szó! Azokról az ékszerekről ami apádtól kaptam! - mondja Vivienn már kicsit több önbizalommal, és már elég feszülten.
- Anya! Értem, de ez a te dolgod! Én elmegyek! A végén én leszek a rossz. - és kimegy a szobából. Anő elmegy a belépőhöz, és elindul a vasútállomásra. Beszél barátnőjével, Ágival, hogy oda ma oda fog érni. Ági már nagyon várja már rég nem látott barátnőjét. Ági egy kis termetű nő, aki körülbelül ugyanannyi idős, mint Edina. Nagyon szép kék csillogó szemmel és vállig érő hajjal rendelkezik. Férje Bertold nagyon jó kisugárzású férfi. Ezért is szeretett bele Ági. Edina bemutatkozik neki, és örül, hogy ilyen jó barátnője van. Azért, hogy befogadta hozzá, többszr is köszönetet mond, ám Ági közli vele, hogy o ezt teljesen önzetlenül tette. Edinának még mindig anyja jár az eszében... Vajon mi lehet vele? És mi van a pénzével? A nő eldönti,hogy nem gondol tbbet a múltjára. Másnap elkezd a városban munkát keresni, de sajnos először nem jár sikerrel.. Elmegy a nemzetközi könyvtárba, és nem éri csalódás. Az épp jelenlegi könyvtárosnő, avagy inkább már asszony elég idős már, és a közeljövőben szeretne elmenni nyugdíjba, ám Edinával közlik, hogy bozionyítania kell, hogy megkapja az állást, hiszen már előtte pályázott rá valaki. Eközben "otthon", Budapesten Vivienn nagyon boldog, nevetgél, és végül leveszi álarcát...
 
2.rész / fejezet
Edina elmonda, hogy miket végzett el ahhoz, hogy könyvtáros lehetett. Amikor elmondta ezt, találkozik a másik pályázóval, Zoltánnal. A férfi magas, nyakig érő sűrű hajjal, zöld szemmel és kidolgozott alkattal rendelkezik. Kora 28, de ezt egyáltalán nem lehet kikövetkeztetni kinézetéből.
- Jónapot kívánok hölgyeim! Melyikükkel tudok beszélni a felvételről esetleg? - Anita, az Intézmény vezetője ránéz és rábólint.
- Én lennék az uram! Fátrics Anita vagyok. A kedves nevét? ...
- Déli zoltán. -és kezet fog Anitával.
- Értem. Akkor Ön Zoltán kérem jöjjön be velem abba a szobába. Hölgyem! Addig kérem várjon meg itt, vagy ha akar körülnézhet a könyvtárunkban. Körülbelül szerintem olyan fél óra lesz. - Edina bólint, és egy kis idő után körülnéz a könyvtárban. Edina érzi, nem volt közömbös számára Zoltán. Kavarodnak benne érzelmei, de úgy látja, hogy egyenlőre csak a munkájára koncertálhat.
- Jó... akkor holnap. Nekem mennem is kell. - Edina rendkívül kellemetlenül érzi magát. Zoltán int, és Edina is. Egy kis ideig egymás mellett haladnak, aztán mikor Edina már megtenné a szerényen megtervezett előzést Zoltán így szól:
- És ha szabad kérdeznem gondolom Ön szegedi, igaz?
- Igen. - mondja Edina kicsit felemelve a hangját.
- És ön? - viszonoz Edina.
- Igen, én is. Közel lakom a könyvtárhoz. -ekkor szintén kellemetlen szituáió lép közbe. Zoltánnak csörög a telefonja. Megnézi, hogy ki az, azt tervezi a fejében, hogy kinyomja, de pont egy várt hívás. Zavarában leteszi.
- Ha fontos, akkor vegye fel! Én úgyis sietek... - mondja Edina, és közben elkezd gyorsabban haladni.
- Már kinyomtam..., de menjen. Esetleg meghívhatom ma estére a Pagoda étterembe?
- Jajj... nagyon kedves. Nem is tudom mit mondjak.
- Mondjon igent!
- Jó, rendben. Este 7 óra?
- Tökéletes. De siessen, nehogy elkéssen onnan ahova megy! - mosolyos a nőre Zoltán. - Ma este várom! 
- Rendben. viszlát. Öö... Örültem a találkozásnak. - és Edina elmegy. Amíg hazamegy, megáll a közeli Dóm fogadalmi templom előtt. Magában elmond egy imát, és azt kéri az Úriustentől, hogy sikerüljön neki az állás, és őt válasszák. Szemét a templomra emeli, és keresztet vet. Amikor hazafele sétál körülnéz a városban. A nőnek rendkívül szimpatikus lesz. Mikor hazaér Ági széles mosollyal fogadja barátnőjét. Ági felveti Edinának, hogy ketten főzhetnének valamit a konyhában. Edina örül a tervnek, és igent mond az "ajánlatra". Eközben "Vivienn", aki álarcától megszabadult, felhívja Attillát, hogy elengedheti az ártatlan anyát... 
 
3. fejezet
Eltelik ez a nap is. Edina már izgatottan várja a levelet. Ági nagyon szorít barátnőjének. 9 óra 20 perc. Edinához jönnek. A csengszóra a nő kinyitja az ajtót. A férfi így szól:
- Parancsoljon hölgyem! Ez a levél az öné. - a férfi kis termetű, Krisztus korban járó ember. Kezén kötés látható, csak egy kis kötés, ami a tenyerén található, ami nem is véletlenül került oda. Edina mikor átveszi a levelet észreveszi, de inkább nem szól, szen semmi köze hozzá.
- Köszönöm szépen. - s mosolyog rá a férfira Edina. Az alacsony termetű postás elmegy, Edina pedig lelkesen csukja be az ajtót, és rohan be a szobájába, hogy kinyissa a levelet. A levélben persze az áll, hogy Edinát választották. A nő rendkívül boldog lesz. Közben Ági, aki látta, hogy Edina gyorsan felfut a lépcsőn, siet fel a nő szobájába. Ági benyit Edina szobájába.
- Na minek örülsz annyira nagyon? Láttam, hogy levéllel a kezedben hevesen futsz fel a lépcsőn.
- Képzeld! Megválasztottak könyvtárosnak! Annyira boldog vagyok! Elsem hiszed! - mondja Edina hadarva.
- Hát ez nagyon jó hír! Ezt meg kell valahogyan ünnepelnünk! De mikor kezdheted a munkát?
- Már holnap. Ezért el is fogadom az ajánlatodat. Ünnepeljük meg ezt a nagyszerű hírt. - mondja Edina, Ági erre bólint, és készülnek az ebédet megcsinálni. Igazából Ági csinálja a nagyját. Valóban Ági már régóta főz, és nagyszerű szakácsnő. Bertold a napját egy elektronikai végnél tölti, persze munkásként. Ági otthon van egész nap, és végzi a házi munkákat. Már gondolkodtak azon, hogy Ági munkát keressen és cselédet fogadjanak, viszont Bertold havi fizetéséből ez nem férne bele. A gyermekvállalás Ági fejében már megfordult, de ezt még nem közölte férjével. A kegyetlen valóság pedig ami Edinát illeti, nem is sejti mi áll valójában a budapesti konfliktus mögött. Vivienn, akiről már el lehet mondani, hogy nem is az, akinek látszik, nem Viviennt, nem az anyját látta henteregni szerelmével Attillával Edina. A vivienn állaácától megszabadult Petra telefonál Attillának:
- Ati! Mikor érkezel már meg azzal a szerencsétlennel?
- Szerintem egy olyan fél óra. - válaszolja a férfi. - Eközben Vivienn próbálja szájáról az összegyűjtött nyálával valahogyan "eltávolítani" a szájtapasz. Elég kellemetlenül, de sok fáradozás után sikerül. A kezével próbálja kigobozni hosszú körmeivel a sajátos módszerével, ám nem jár sikerrel. Attilla nem látja Viviennt, mert csak olyan kicsoda, avagy inkább autója van, amiben van egy elválasztófal. Vivienn nem akar kiabálni, mert akkor rájöhet, mert akkor rájöhet Attilla, hogy már nincs a tapasz a szján. Balszerencséjére nem sikerül kiszabadulnia. Megérkeznek a házhoz. Attilla megáll az autóval. Kiszáll és átszáll a hátulra. Elvágja a kötelet, ám közli Viviennel, ha balhézik, akkor fentről a házból kap egy golyólövéat, és azt hazudja a férfi, hogy megöli a lányát, mert azóta elrabolta Edinát. Vivienn nagyon megijed, kétségbeesik, és elfogadja Attilla ajánlatát. Felmennek együtt a házba. Mikor beérkeznek őrülten keresi lányát.
- Edina! Kislányom! Itt vagy? Hol vagy? - kérdi már sírva és rekedt hangjával az anya.
- Csitt te cafka! Nincs itt. Hazudtam. - mondja a férfi, és a mondtad után elneveti magát.
- Te rohadék! Hogy lehetett benned megbízni?
- Petra nagyszerű színésznő volt. - mondja hangsúlyozva a férfi szemöldökét felvonva.
- Hogy... - az anya nem tudja kimondani azt amit akart, mert Petra hátulról befogja a száját. vivienn ekkor megharapja Petra kezét ahol befogta a nő, és utána pedig nekitámad. Attilla lefogja, Petra pedig elkezdi ütögetni az anyát. Az szemen köpi, Petra pedig még idegesebb lesz. Vivienn kitör Attilla kezeiből, és leteperi a földre Petrát. Attilla fogja a fegyverét Viviennre.
- Ha nem hagyod békén beléd eresztem a golyót! - Erre Vivienn így szól:
- Ölj csak meg! Nekem úgysincen már értelme élnem. - kis szünet és kirúgja Attill kezéből a fegyvert.
- De előtte elintézlek! - ezután pedig egy cserép vázával leüti Petra az anyát. Beviszik a pincébe, lekötözik, és azt tervezik, hogy megfogják ölni. Edina eközben a nagy mulatozás közepette, hogy otthon felejtette a számára egy nagyon szimpatikus és kedves regényt felhvíja a családi telefont, és Attilla meghallja. Edina vár, Petra megy végül oda a telefonhoz Attilla unszolására, és felveszi.
 
4. fejezet
Mintes Gábor egy párkapcolatban élő fiatal férfi, aki postásként dolgozik. Felesége, Annamária nem mindennapi nő. mikor este hazaérkezik Gábor Annamária különösen üdvözli:
- Szia drágám! -monjda mosolyogva a nő, és utána hirtelen, komoly tekintettel a kezére üt férjének, pont oda, ahol a seb volt. Hisztérikus hangon rákiabál a férfira:
- Hogy merészelsz így hazajönni, és egyáltalán így elmenni otthonról?
- Nem értem mire gondolsz. - mondja a férfi ártatlanul.
- Miről beszélsz te szerencsétlen?! Kötéssel a kezedben mész ki a városba. Biztos el is mesélted, hogy hogyan került oda, de ha megtudom, akkor te is tudod, hogy neke annyi! - mondja Annamari még feszültebben. Kezei észrevehetően remegnek, szeme pedig kidülledt.
- Nyugodj meg. Abban biztos lehetsz. - a nő lenyugszik, és pár pillanatig a hát szomszédjának csend üti meg a fülét. Annamari hirtelen lekapja Gábor kék felsőjét, és csókolgatni kezdi.
- De most ne veszekedjünk! Olyan régen voltunk már együtt. - mondja szenvedélyesen a nő. Eközben Edina a regény iránt érdeklődik, Petra pedig azt mondja, hogy még itthon van. Edina nem ismeri fel a hangot.
- ki maga? Valakinek a hangjára emlékeztet.
- Én még új vagyok itt. Attilla úr vett fel cselédnek. - mondja, avagy inkább hazudja Petra.
- Mi az, hogy Attilla őr?! - kérdi számonkérő hangon és már felemelt hangon Edina. - Ő a ház ura?
- Ő vett fel asszonyom. - mondja szeppent hangon Petra. Ekkor Edina lerakja a telefont egy kis gondolkozás után. Edina egy 5 percig átgondolja az egészet. Petra közli Attillával, hogy Edina hívta.
- És mit akart? - kérdi érdeklődve a férfi.
- Egy regényt itt hagyott amit olvasott. Én mondtam, hogy te vettél fel. Meglepődött szerencsétlen azon, hogy Attilla úrnak illetelek.
- Szegény! Most azt hiszi, hogy én vagyok itt a főnők. Máár mondjuk így is van, nem? - mondja végül a férfi nevetve.
- Hát igen. Te nem tudod milyen regényről beszélt?
- De tudom. Sokszor mutogatta nekem. Pontosan tudom ki volt az írója és a címére is emlékszem.
- Az jó. És mi volt az?
- Victoria Holt ,- Homoksír. Ott a közepénél tartott.
- Igen, biztos... - kis szünet után Petra megszólal. - Na de most mit csináljunk vele? Komolyan üljük meg?
- Nem feltétlenül. Eleinte valóban azt terveztem, de mostmár máshogy áll az egész. Nem tudom mi legyen Edinával, ha idejön... - a férfi egy kis ideig gondolkodik, aztán rávágja : - Inkább elküldöm neki postán, de szerintem akkor sem fog nyugton maradni. A francba! - Attilla újra elgondolkodik, és eszébe jut mi lenne a számukra megfelelő megoldás: -Kényszeríteni fogjuk. - mondja Petra. - Azt fogja mondani, hogy komolya lett a kapcsoltunk. - mondja bólogatva Attila. Eközben viviennek megcsörren a telefonja. Viviennek levannak kötözve a kezei, így nem tudja felvenni. Attila épp indul lefelé az asszonyhoz, és meghallja, hogy csörög a telefon. Vivienn nem tudja leállítani, de egyszercsak magától elhallgat a telefon. Attila hallja, hogy már nem szól a hang amit hallott. Leér a szobához ahol fogva van tartva Vivienn. Edina közben azon gondolkozik, hogy hazamenjen e, Budapestre. Ági megkérdi Edinától, hogy miért ül egyedül, elgondolkozva magában. A nő azt mondja, hogy otthgyta a könyvet, avagy inkább regényt volt otthonában. Edina úgy dönt, hogy másnap visszmegy Budapestre, és kideríti, hogy mi történt. Nem az a "ház ura" aki a saját anyjával csalta meg kegeyetlenül. Attila közben közben megkérdi mi volt az ahang:
- Mi volt ez? A telefonod? Hol van? - kérdi a férfi.
- Nem az enyém volt. Én is hallottam. Valahonnan a sarokból csörgött. - Attila elindul a szoba sarkához. Körülnéz, kutat, de nem talál semmit. Így szól:
- Hát akkor kikutatom a zsebedet. Nem tudsz átverni ilyen ócska trükkel! - förmed rá.
- Hozzám nem fogsz nyúlni! - kiabál Vivien.
- Márpedig igen! Nekem te nem fogsz parancsolni, megértetted? - A férfi elkezd közeledni Vivienn felé, ám az elkezd kiabálni, ficánkolni, és végül szemen köpi a férfit.
- Ezt nagyon megfogod bánni! - és orron vágja az anyát, és elkezdi fyoltogatni. Az anya elájul, és és Attila kiveszi Vivienn zsebéből a telefont.
- milyen szánalmas! ...Edina hívta. A kis drágám. Itt nem lesz jövője az biztos. - mondja a férfi pimaszul. Edina pedig véglegesen eldönti, hogy "meglátogatja" anyját...
 
5. fejezet
Elment a nap. Este felé közeledik az idő. Edina már lelkesen készül a vacsorára Zoltánhoz. Elillan ez a fél óra is, és Edina már izgatottan várakozik, és egy perc késéssel már az ajtóban sétál be Zoltán. Edina feláll, és közelebb megy a férfihoz. Kezet fog vele:
- Jó napot kívánok. - mondja Edina az önbizalomhiányban eltakart eltökéltséggel.
- Edina! Nyugodtan tegezzen. - mondja a férfi hangsúlyozva. A nő bólint és szerénységgel az aztal felé lendíti jobb karját. Leülnek, Zoltán pedig kérdez:
- Mit szeretne ma este enni?
- Nem is tudom. Szusit már régen ettem. - mondja Edina. Zoltán hivatja a pincért, és két szusit kérlel.
- És hogy van ma este?
- Köszönöm, megvagyok, viszont van egy probléma, ami miatt holnap hazautazok.
- Óh.. Mi lenne az? Csak ha nem vagyok indiszkrét! - Edina gondolkozik, hogy megbízzon e a férfiban, aki még teljesen idegen számára, viszont egyben nagyon rokonszenves, és feletébb szimpatikus.
- Áh semmi. Nem fontos. - mondja "végül" a nő.
- Már itt is van a két szusi. J étvágyat! - mosolyog rá a férfi Edinára.
- Köszönöm. - rövid 5-10 perc múlva mind a ketten végeznek a szusi elfogasztásával.
- ... és milyen, hogy érzi magát a könyvtárban? - Edinának most jut eszébe, hogy holnap nem utazhat el, mert azon a napon kell kezdenie a könyvtárban.
- Nagyon örültem neki. Gondolom Ön nem volt túl boldog.
- Jajj. Annak örülök, hogy sikerült.
- Zoltán. Azt mondtad, hogy tegezzelek. Akkor te miért magázol? - mosolyog rá Edina.
- Ah... rászoktam a te szokásodra.
- Az én szoásomra? Hát idegen embert nem tegezek le csakúgy az első alkalommal!
- Mindegy. És ... milyen a hely szerinted?
- Szerintem nagyon szép.
- Jártál már itt?
- Még nem. Most vagyok itt először.
- Most komolyan beszélsz? - hökken meg elég látványosan Zoltán.
- Igen. Nem mondtam még, hogy új vagyok itt. A barátnőmnél lakom egy kis ideig. Budapetsről költöztem ebbe a szép, vidéki városba.
- Aha. Értem... és itt jobb, vagy Budapesten?
- hát Szeged úgy érzem nyugisabb, de ez az én - mondja Edina hangsúlyozva - véleményem. Egyébként nagyon elegánsan és jól nézel ki ma este. - pásztázza végig szemével a férfit.
- Ó köszönöm. De nem kellett volna. kicsit kellemetlenül érzem magam, mert te bókolsz először, és nem én.
- Ez most így sikerült. - legyint Edina. - Ez legyen most a legkisebb probléma. - Edina egyre jobban érzi magát a vacsorán, közben anyja Vivienn fogva van tartva azon a helyen, ahol ő kiskorában mindig elbújt. Vivienn már akkor érzett néhány kételyt a férfiban mikor meglátta, de aztán a bizalmába fogadta. Gábor közben csak engedelmeskedik vad feleségének, és az együttlét örömeit Annamari elég hangosan éli meg. Olyan hangosan, hogy a két szomszéd nem is tudná lekiabálni. Az egyik szomszédból, egy felnőtt anya becsönget a házba. Gábor és Annamari egyből abbahagyják azt amit elkezdtek. Annamari azt mondja, hogy menjen ki Gébor. A férfi gyorsan felöltözik, és kimegy az ajtóhoz a hálószobából. Kinyitja az ajtót.
- Nem lehetne kicsit halkabban? Nálunk vendégek vannak! - mondja az anya, akinél épp a lányának a születésnapját ünnepelték, és egy ottani meghívott plébános pap is megvolt hívva.
- Sajnálom, a feleségemnek nem lehet parancsolni.
- Felesége? Hiszen még nem is kötötték össze az életüket, ha jól tudom.
- ... de én annak tekintem. Kérem nézze el ezt neki. Tudja milyen, nem?
- Nem.De kérem mára függesszék fel! - Annamari eközben hallgatózik, és betelik nála a pohár mikor a szomszédos ház családanyája azt kéri, hogy hagyják abba. Reagációként arréb tolja Gábort, és az anya szemébe néz éles tekintetével.
- Magának mi a fene köze van hozzá? Mindenkinek joga van jól érezni magát! - ezután a monndat után különböző jelzőkkel illeti az anyát, és utána megtépi. Az anya visszaadja a támadást, de egyikük sem jön ki jól utána.
- Kinyuvvasztalak te ringyó! - és mégjobban a földre teperi az anyát. Az alig tud védekezni.
- Haggya abba! Nem kell ez! - kérleli Mária, az anya.
- Most takarodjon innen! - és feláll a nő, s a kapu felé mutat. Az anya felháborodottan kimegy a fából készült kapun, és figyselmezteti a nőt, hogy ezt még nagyon megfogja bánni. Annamari utánaszalad, ám addigra visszaér a házhot Marianna. Edina közben úgy érzi, egyre közelebb kerül Zoltánhoz.

6.fejezet

Edina úgy érzi, hogy lassan majdnem mindet elmond magáról, és azt látja, hogy Zoltán is kezd megnyílni irányában. Nem akarja azt, hogy már az első estén mindent megtudjon róla, ezért a nő felfüggeszti a beszélgetést, és azt ajánlja, hogy sétáljanak el valamerre. A férfi erre bólint, és kifizeti a számlát. Az este nagyon jól érzik magukat mind a ketten. Este 10 óra körül Zoltán búcsúzik.

- Köszönöm Edina, hogy ezt az estét veled tölthettem.

- Én köszönöm. Holnap munka, úgyhogy sietek úgymond haza, hiszen reggel fel kell kelnem.

- Akkor nem is tartalak fel. – Edina erre ellép és int a férfinak. Zoltán erre csakugyan irányba veszi otthonát. Úgy érzi, hogy Edina boldog, mert megkapta az állást, ám ezt még nem tudja hogyan. Zoltán húgával él együtt pár hónapja, Krisztinával, azelőtt egyedül élt. A lány, vagyis Zoltán húga 8 hete kérte meg , hogy had költözhessen oda addig, míg munkát nem talál, mert a párjától saját magam ment, ugyanis az megcsalta az egyik bizamas barátnőjével.

Kriszta izgatottan várja otthon testvérét, hogy megtudja mi történt Edina és közte. Zoltán megérkezik, és a nő üdvözli.
- Szia! Nah, mi történt? - kérdi lelkesen a nő.
- Kriszti! Ez még csak az első randim volt. Mit gondosz?
- Valami csak történt, nem?
- Mire gondolsz? Azonkívűl, hogy beszélgettünk.
- Nah, és mit beszélgettetek?
- Hát, hogy hogy van, a vársoról, meg ehhez hasonlók. - mondja Zoltán, aztán a fogasra teszi fekete és barna árnyalatos bőrkabátját. - De most hagyj!
- Miért? Azt tudja, hogy eredetileg nem ő kapta meg az állást?
- Nem! - förmed rá hirtelen Zoltán. - Azt nem is kell tudnia.
- Jó, ha nem mondod el mit beszélgettetek este, akkor elmondom neki, hogy feladtad az állásodat csak azért, hogy ő kapa meg.
- Már kiskorunk óta mindig és folyamatosan zsarolással húzod ki belőlem amit csak akarsz. Nem szoknál le róla?
- Én csak annyit szeretnék tudni, mit beszélgettetek.
- Kriszti! Ez az én magánögyem! Aén dolgom. Nem tartozik rád!
- Azta mindenit! Milyen zárkózott lettél! Bezzeg én mindent elmondtam neked mikor Andorral randiztam. - s közben ráhunyorítja szemét. - Ch.. magányügy.
- Jó. Az te voltál, én meg én. - s biggyeszti le a száját. a férfi. - Ez an.
- Hogy te milyen önző egy rohadék vagy! - odamegy a férfihoz, és mikor lepofozná a férfi lefogja a kezét. - Meg ne próbáld! - erre Kriszti a másik kezével felpofozza, és ráburítja a kisasztalt (rá és a kiskanapéra). - Így már tényleg nem fogom elmondani. - mondja Zoltán.
- Rohadj meg! Tudod mit? Elmegyek, aztán sza*jál magadnak! - s elviharzik. Eközben Vivienn még mindig Attila fogságában van. Petra pedig bemegy Edina volt szobájába, és észreveszi a könyvet. Elkezdi olvasni, és egyre jobban megtetszik neki. Bertold közben aki már délután megérkezett készül a lefekvásre. Ági csakugyan, és mikor a férfi öltözik, a nő átgondolja a kpcsolatukat. Odamegy a férfihoz, és simulni kezd hozzá.
- Bertold. Olyan régen voltunk már együtt. - mondja halkan és hívogatóan Ági.
- Figyelj, most ne. Nagyon fáradt vagyok, de nem utasítalak viossza holnapután szombaton.
- De én nekem most kellesz. Hagyd a fáradságot!
- Hogy haggyam? Ági, most ne!
- Jó... amúgy jó volt a napod?
- Jó, de feküdjünk le. - erre pedig bólint Ági. Átkarolja férjét, és lehunyja szemét. Vivienn közben egyre jobban bizonytalan. Elkezdi kiabálni Attila nevét, az pedig azonnal siet le a pincébe. Leér a pincehelyiságbe, kinyitja az ajtót, és kérdőre vonja az asszonyt. 
- Mit ordibálsz? Mi az? - mondja Attila a dáradság és a minimális érdekeltség beszennyezett hangsúlyával.
- Mond! Mit akartok tőlem? Meg akartok ölni?
- Nem. Edina hamarosan visszajön. - ekkor benyit Petra a könyvvel a kezében. - Ez a könyv nagyon jó! Inkább megtartom.
- Mit beszélsz? - ráncolja össze két szemöldökét Attila. De tényleg! Nekem nagyon megtetszett!
- Az a könyv a kulcs Edina ide jöveteléhez! Ne idegesíts fel már te is! - mondja Attila elég feszülten. Erre Vivienn újra kérdez:
- Akkor? Mit akartok tőlem?
- Majd elfogjuk mondani időben! Addig agyaljál csak rajt! - erre pedig becsapja a férfi az ajtót. - Te neked mi tetszett meg annyira abban a regényben? - mondja Attila a lépcsőn felmenet Petrának.
- Hát olyan tök jó. Figyelemfelkeltő, izgalmas, titokzatos.
- Jó. Olvasd ki minél - előbb, mert Edina hamarosan jön érte. - erre a nő elhallgat, ekkor Attillának valami az eszébe jut.
- Tudod mit? Olyan régen voltunk már együt. Ma este ünnepelhetnénk! - és emelei tekintetét Petrára a férfi.
- Tőlem. - vonja meg vállát. - Nekem tök mindgey. Sőt! Legalább levezetjük a feszültséget ami magunkban maradt.
- Ezzel egyetértek. - mondja a férfi, és pár óra múlva folyik a buli, és az egymás szórakoztatása minen szempontból. Eközben Edina eldönti, szombaton meglátogatja a családi házat...
 
7.fejezet
Péntek, reggel 7:30. Edina már bőszen készül első munkanapjára. Zoltán pedig ilyenkor még mindig alszik. Edina irányba veszi fél óra múlva a könyvtárt, és fél kilencre oda is ér a városi könyvtárhoz. Anita már várja is a belépőnél, és komoly tekintettel köszönti a nőt. Anita elmagyarázza Edinának, hogy hamarosan meg fog érkezni a volt köyvtáros asszony, és mindent el fog neki magyarázni mit hogyan kell majd csinálni. Zoltán nemsokára fel is ébred, és úgy érzi : Ez a nap nem az övé lesz. Kriszta az estét egyik barátnőjénél töltötte akire mindig számíthat, és rendszeresenmegbeszéli vele a személyes dolgait. Az este "kibeszélték" Zoltánt, amiben teljesen egyhangúan vélekedtek az estéről. Eközben megérkezik a volt könyvtáros asszony, Hajni néni. Kinézete nagyon fiatalos. Szépen mindent elmagyaráz Edinának. Eközben Zoltán arra készül, hogy elmegy a könyvtárba. Attila és Ptra pedig nem is sejtik ki akarja meglátogatni a házat. Edina nővére azt szeretné kérni édesanyjától, vagyis értelemszerűen Vivienntől, hogy addig had költözhessen oda, amíg meg nem hoz egy fontos döntést. Délelőtt 11 órától már nyit is a könyvtár, és Zoltán érkezik elsőnek meg. Egyre beljebb és beljebb megy. Járás közben a talpazatot pásztázza végig szemeivel, de végül beér Edinához. A nő éppen a számítógépen dolgozik. 
- Szia Edina. - köszön Zoltán és rászegezi az eddig szenvedéllyel, izgatottsággal és a mámoros tűzben megfürdetett óceánkék szemeivel Zoltán.
- He...ló. - viszonoz a np némi meglepődöttséggel. 
- Zoltán... te meg... : hogy hogy itt?
- Eljöttem, hozzád és egy könyvért... - s közben figyeli úgyszintén a nőt számára kellemes feltöltődöttséggel. 
- Aha... értem. Melyikkel kezded?
- A könyvvel. Aztán veled. - és elmosolyodik a férfi, Edina szintén.
- .. és, mit szeretnél?
- Amit te ajánlasz. - Edina meglepődve fogadja a "hírt", miszerint ő fog ajánlani könyvet Zoltánnak.
- Rendben. Szíves örömest. Gondolom nem szereted a romantikus könyveket..
- Tévedsz. Olvastam már olyat is.
- ... és mi volt a címe?
- Emily. Sidney Lawrence regény. Sokféle könyvet olvastam már.
- Aha ... értem. Nos, ezt nagyon szerettem. - és átadja a könyvet a férfinak: - Silvya Ber - Míg elmúlik haragod.
- Jó... Victoria Holt -ot ismered?
- Ó... hogyne! Az eddigi kkedvencem tőle a Homoksír! Csak még nem olvastam ki.
- Most komolyan beszélsz? - kérdi meglepődve Zoltán.
- Azt a könyvet én is nagyon szerettem olvasni. Faltam az oldalakat.
- Hát ennek felettébb örülök! Nagyon szuper regény. Azért is fogok hazamenni, mert Pesten hagytam.. és neked tetszett?
- Eddig nagyon izgalmas.
- ... és még izgalmasabb lesz. Abban nem les hiány azt garantálni tudom. - Edina bólint, és mosollyal néz a Silvya Ber könyvre. - Adig nézz körül a könyvtárban, nekem folytatnom kell a munkámat.
- ... de most te jössz! - mosolyog a férfi.
- Miért? Mi érdekel?
- Hát, hogy mi újság veled?
- Nem sok. Tegnap találkoztunk utoljára. Otthon úgymond pedig nem unatkoztam, de most nem érek rá, bocsi. Ez az első napom, és jó benyomást akarok kelteni a munkámmal.
- Jó, megérelek. - eközben Edina nővére, azaz Elizabet becsönget a családi házba. Attila meglepődik, és egyben görs is fogja el a csengőszó hallatán. Vivienn is szintén meghallja, és reménykedni kezd. Attila Petrát küldi az ajtóhoz. Azt hiszi, hogy Edina. Elizabetnek kedves, aranyos arca van. Hillám indította haja van, ami aztán egyenesen folytatja "útját". Petra meglepődik.
- Jó napod kívánok hölgyem! - köszön Petra.
- Jó napot kívánok! - viszonoz Elizabet.
- Mivel szolgálhatok?
- Én Edina nővére vagyok. Az anyámmal szeretnék beszélni. - Petra nem tudja mit mondjon, egyre feszültebb lesz, gondolkozik azon, hogy hazudjon : nincs itthon Vivienn, ám inkább amellett dönt, hogy behívja. Elizabet megköszöni az invitálást, és elindulnak befelé a lakásba. Attila szintén meglepődve fogadjha Elizabetet.
- Mivel szolgálhatunk asszonyom? - kérdi a férfi.
- A testvéremért és az anyámért jöttem. Ön kicsoda? - a férfinak eláll a szava, válaszolni pedig nem tud azonnal...
 
8.fejezet
 
Attila teljesen le van taglózva attól, hogy itt áll előtte Edina testvére. Gesztikulációin látható tajta, higy feszült.
- És hogy hívják, hogy hívhatom? - kérdezi a férfi a félelem és a kicsit átlátszó cinikusság hangsúlyával.
- Elizabet, Veres Elizabet. És önt?
- Moros Attila, de fáradjon beljebb! Öt perc, és előkeresem az anyját, ugyanis a huga nincs itthon. El ... elment. - Attila nem merte kimondani azt a bizonyos névelő után a "költözött" szót.
- Elment? Hogy-hogy? Kérem, mondja el! - érdelődikmeglepve a nő. Attila gyorsan végigszemléli jobban a nő kinézetét. Fehér szoknyáját ami térd alatt befejeződik rózsaszín hosszúujjú pulóverje egészíti ki. Attila fél attól, hogy a nő megtudja valahogy, hogy "lefeküdt" Viviennel.
- Egy pillanat, és idehozom. - mondja a férfi.
- Nem válaszolt a kérdésemre! Miért ment el a hugom?
- Nem tudom hölgyem. Most akar beszélni az anyjával, vagy nem?
- Igen, szeretnék. Tőle majd úgyis megtudok mindent. - mondja bólintva fejét Elizabet. Attila szíve hevesen ver, nagyon izgatott, hogy Vivienn elfogja mondani esetleg nyíltan Elizabet előtt, hiszen akkor már ketten lennének. Leér a pincébe. Vivienn csakugyan görcsöl. Vajon van esély a szabadulására? A férfi közelebb megy hozzá.
- Figyelj. Itt van a lányod. - az anya azonnal közbeszól:
- Edina? Mit mondott?
- A másik van itt. Elizabet a neve. - "nyugtatja" a férfi.
- Ójajj ... Lizikém! ... Mi ... miért jött? - kérdi az anya figyelve zöld szemével Attillát.
- Veled szeretne beszélni. - s szemét egy pillanatig lehunyja. Edina is akart volna, de vele nem tud. - Odaviszlek hozzá, előtte öltözz fel valami normális ruhába, de - mondja hangsúlyozva - ha próbálkozol, akkor az embereim, akik figyelik a házat, hiszen be van kamerázva, lelövik Elizabetet, és neked sem lesz jó sorsod!
- Hö ... hogy lehet valaki ilyen gonosz, szerencsétlen és hülye is egyben?
- Fogd be a szádat! - förmed a férfi.
- Nem fogom be! Most mit fogsz csinálni? Megütsz? Megöletsz? Hát rajta!
- Tudod mit? Igen! - és arcon vágja az asszonyt. Az leköpi, erre Attila ellöki a székkel együtt, ráfekszik és elkezdi verni az anyát.
- Megöllek te ringyó! Megöllek! - mondja a férfi idegbeteg módon. - És most tutod mi lesz? Megerőszakollak! Vagyis most tényleg lefekszünk! - a férfi ezután letépi az anyáról a ruháit, és magáról is. Vivienn még eszméletéténl van, és akárhogy is van a férfinak hihetetlenül vonzó teste, inkább undort érez orgazmus helyett. Az asszony próbál ellenkezni, de érzi, hogy nagyon gyenge lett, és elkell viselnie az erőszakot. Az anya elkezd kiabálni, de annyiszor kap újatt ütést.
- Kérlek Attila! Ne csináld! Bocsáss meg! Sajnálom, hogy leköptelek, de ha te is átélnéd amit én, akkor te is ugyanígy tennél. Együtt fogok működni.
- Ó .. valóban? Meglepő hallani ezt tőled. - a férfi elgondolkozik, aztán így szól : - Rendben. - és feláll. Feltöltözik, és előkeres Vivienn szobájából egy ruhát, amiben legalább kinéz valahogyan. Visszamegy a pincébe és odaadja az anyának a ruhát. Eközben Edinának lassan az ebédszünet következik. Elizabet már türelmetlen, ám köszönti édesanyja:
- Szia drágám! Annyira örülök neked. - és átölelik egymást.
- ... de kérem menjenek ki innen! Egyedül szeretnék beszélgetni az édesanyámmal. - mondja Elizabet kérlelőn.
- Edinával mi van? Miért utazott el Szegedre? - az anya hasában nagy görcs van, ekkor inkább válasz helyett elájul. Elizabet azonnal kiabál, segítséget kér.
- Anya! Anya! Hallod amit mondok? - az asszony önkívületben van, nem reagál semmire, hiszen nem is tudna.
- Mi történt? - mondja Petra loholva. - Elájult amiatt, mert azt kérdeztem tőle, hogy miért ment el Edina. Itt valaminek kell lennie a háttérben! - Petra nem válaszol, Attila pedig megérkezik.
- Miért ájult el Vivienn? - kérdi a férfi meglepve.
- Csak azért, mert megkérdeztem tőle, hogy miért ment el Edina. A kérdés után elájult. De egyáltalán maga kicsoda? ... és a kérdésre válaszoljon! - Attila nem tud válaszolni, aztán rávágja:
- Hiszen már elmondtam magának!
- Ki köze a családomhoz Moros Attila? - vágja rá a nő.
- Hát jó. Én vagyok az anyja társa. Együtt vagyunk. Ezért ment el EDina. - Elizabet pár pillanatig meghökkenve nézi a férfit, aztán így szól:
- Hogy mondja?
- Igen. Vivienn és én egy pár vagyunk. - ekkor Elizabetben annyira felgyülemlik a düh, hogy kirohan magából.
- Neked kellett volna eltakarodnod! - ekkor feláll. - Azonnal takarodj innen! - ekkor pedig Viviennek megjelennek szemei előtt lánya homályos alak.a - Mit keresel még itt?
- Kérem! Maradjon higgadt! - mondja nyugtatón a férfi.

9.fejezet
A golyó Elizabet lábát érte, viszont amire eddig a férfi nem gondolt, hogy a pisztolyban nem volt hangtompító.  A szomszéd már hívta a rendőröket.
- Te szemét! Ennyit érsz! Így csak saját magad minősíted! - mondja a nő.
- És nem vagyunk már egy pár.  - mondja halkan az anya. 
- Csönd legyen! Vagy különben nem lábra célzok legközelebb!
- A lányom szerelme volt.
- Mondtam, hogy kuss legyen! - kiabál Attila.
- Most már nem tök mindegy, hogy Elizabet is megtudja?
- Nem! - mondja.
- Petrá beöltöztette és maskíroztatta. A lányom a tévedés hálójában él. - ekkor mindannyian meghallanak egy szirénázó hangot.
- A francba! Melyikőtök hívta? - erre pedig nem válaszolnak. A férfi be van "parázva" , hiszen nem volt semmilyen embere sem, ketten csinálták a játékot Petrával. Ráfogja a fegyvert Viviennre és Elizabetre. Levezeti őket a pincébe. Vivienn és Elizabet elől mentek, így sajnos nem tudtak szabadulást megvalósítani, hiszen a hátuk mögött fegyvert fogtak rájuk. A férfi és Petra bezárták Őket a pincébe. Attila és Petra csengszót hall. A rendőrség az. Attila nyit ajtót. Két rendőr jött el a házba. Két rendőr jött el a házba. 
- Mit óhajtanak uraim? - kérdi Attila megelepődöttséget színlelve.
- Bejelentést kaptunk Uram. Fegyverlövést hallotak. - jelenti ki az egyik rendőr. 
- Mi nem használunk fegyvert! ... - elgondolkozik és így szól:
- Áh... tudom mit hallhattak - felmegy Attila a lépcsőn, és egy perc múlva visszatér egy áll pisztollyal. - Ez lehetett az. - és lő egyet. - Ezt az öcsém adta nekem ma, hiszen rednőrnek készül, viszont ez nem igazi fegyver. Próbálgattam, én is meglepődtem, hogy olyan, mintha éles lenne. Nézzék csak meg! - adja át a fegyvert. Az egyik rendőr végigszemléli a "fegyvert", aztán így szól:
- Ez elég érdekes. Ki van még itt a házban?
- Most csak én vagyok itthon. A feleségem egy órája mehetett el. Ő egy szolgálólány. - mutat Petrára a férfi. 
- Aha... értem. - emeli fel az ajkát az egyik rendőr. - Szereténk azért körülnézni a házban.
- ... de miért néznek körbe? - kérdi a férfi ártatlanul. 
- Csak megszeretnénk nézni, hogy van e még valaki a házban. Azt hiszi ennyivel kiszúrhatja a szemünket?  Ne vicceljen! - a két rendőr elkezd benézni a szobákba. Az egyik visszamegy az ajtóhoz, hogy figyelje, nem e tesznek a társában kárt.
- Kérem mind a ketten maradjanak itt! - Attila erre bólint, és izgul, hogy ne menjen le a pincébe. A zsebében van egy fegyver, ami hangtompítós. A másik rendőr, tivadar meglátja a pincét. Gondolkozik rajta, hogy megnézze e, végül úgy dönt, hogy mindesetre benéz. Attila közben egyre joban izgatott. Nem bírja tovább. 
- Én kimegyek a WC-re. Mindjárt visszajövök! - mondja. 
- De ne maradjon el sokáig. - kéri a rendőr. Attila azon izgul, hogy vajon lepuffantsa e a rednőrt, viszont meggondolta és bemegy a WC helyiségbe. Becsukja maga után az ajtót, aztán úgy dönt, hogy megöli a rendőrt. Fél perc gondolkodás után le is lőtte a rendőrt. Eközben Tivadar benyit a pincébe, és meglátja Viviennt és Elizabetet lekötözve.
- Miért vannak megkötözve? - kérdi a rendőr. Sajnos egyikük nem tud megszólalni, hiszen be van tapasztva a szájuk, aztán a rendőrnek minden leesik. Azonnal leveszi a tapaszt róluk, azok pedig elmondják, hogy Attila zárta be Őket ide. Kiszabadítja Őket, aztán azonnal hívja a rendőrséget, mert erősítés kell. Az egyik rendőr halott. A lövéstől, amelyet a mellkasát érte szinte azonnal meghalt. Petra meglepődött, viszont kicsit meg is könnyebbült. Attila miniműlisan boldog, hiszen nincsen az útjába az egyik rendőr. Tivadar úgy dönt, hogy nem megy fel, hiszen veszélybe kerülhet ő is, és a két nő élete is. Meglát egy ablakot a szobában, és eszébe jut, hogy ott kiszökhetnek. Vivienn és Elizabet mászik ki először, aztán Tivadar. Amikor Tivadar kimászna az ablakon egy golyólövést hall. Érzi, hogy eltalálta a golyó, ami pedig a hátába ment. A férfi nem tud leugorni, és visszaesik. Kiált Elizabetnek és Viviennek, hogy szaladjanak. Attila pedig a kiáltás után fejbelövi a rendőrt. Vivienn nem bírja a futást, és megáll. Elizabet marasztalja, de az anya azt mondja neki, hogy ő már úgyis meg fog halni. Attillát látja vélni a fegyvert maga elé téve és futva feléjük.
- Még visszatérek. - és megérintve anyja kezét elkezd teljes gőzerővel futni. Attila utánalő, ám mellécéloz. Elizabet lefordul, Attila pedig nyomát veszti. A férfi elkezdi meghallani a rendőrautók szirénázó hangját, és elkezd félni. Meglát egy autót a ház hátsó kijáratánál, ám meglátja a rendőröket a ház körül. Ekkor valaki megérinti a hátát, de csak Petra az. Vivienn nagyon elfáradt a futásban, így alig tud mozogni. Attila rászól a nőre, hogy keljen fel, de Vivienn közli a férfival, hogy megfog halni. A férfi arcon vágja, és rákiabál, aztán szól Petrának, hogy emelje fel, és majd úgy fogják magukkal vinni. Attila az idegen autó felé halad, közben a háta mögött Petra követi Viviennt "vonsuolva". A férfi próbál besunnyogni az egyik autóba, ám rászól a kocsi tulajdonosa. Erre a rendőrök felfigyelnek, és a férfi felé irányítják a revolverüket. Attila ráparancsol mindenkire, és a háta mögül előrejön Petra Viviennel a fegyverét fogva az anya fejére. Attila ráparancsol Igorra - az autó vezetőjére - , hogy azonnal nyissa ki neki az autót. Igor nem tud mit tenni, hiszen nem akarja kockáztatni egy ember életét. Kinyitja kulcsával az autót, és Attila beszáll. Petra figyelmezteti a rendőröket, ha bármivel is próbálkoznak, mefogja ölni az anyát. Eközben Elizabet figyeli az egészet egy fa mögül, és felhívja Edinát. Edinának csörög a telefonja ebédidejében.
- Igen. Ki az? - kérdi Edina kissé éreztetve akaratlanul is a hívóval, hogy éppen eszik.
- Szia. Én vagyok az, Elizabet. Valami nagyon fontos dolgot kell mondanom. - hadarja a nő.
- Ne kertelj! Mondd! - kérleli Edina.
- Anyáról van szó. Öh... - a nő próbál gondolkodni, mit mondjon, de egyből sokminden jut eszébe, ezért nem tudja, hogyan kezdje el. 
- Róluk nem akarok hallani! - vág közbe Edina. - Lefeküdt Attilával!
- Ez nem igaz! - kiált Elizabet.
- De igaz! Én most leteszem!
- Ne! Várj! Anya haldoklik! - vágja rá Elizabet.
- Micsoda? . kérdi Edina. A testén a hideg futott át mikor nővére közölte vele ezt.
- Akkor engeded, hogy végig mondjam?
- Igen.
- Anya nem csinált semmit. Attila egy bűnöző. Beöltöztette és maskíroztatta a társát, Petrát. Anyát fogsába tartották. Aztán mikor jöttem én, - hogy elmondjam, szerzetes nővér leszek - , egy kis idő után kiderült minden szép lassan. Szó mi szó, végül kijött a rendőrség. Attila mind a kettőt megölte - akik először jöttek - , de most itt van a többi. 
- Ez hihetetlen! Nem igaz! - rohan ki magából Edina. Elizabet kicsit közelebb megy a helyszínhez, hogy huga jobban hallja a szirénázó hangot. - Hallod ezt? - kérdi Elizabet. Edina lekapcsolja a könyvtárban a zenét. Hallgat, és Ő is hallani véli a hangot.
- Igen. - mondja lesújtva a nő. - És most mi van?
- Most épp szökik el egy kocsival benntartva anyával. 
- Úristen! Odakell mennem!
- Hol vagy most? Szegeden hol?
- Dolgozom könyvtárosként. Megkaptam itt is. Hm... nem tudom mit tegyek. Ez az első munkanapon itt, de anya...
- Itt vagyok én. Tényleg fontos a munkád. Írok majd neked. Nem kell aggódnod!
- Már hogyne aggódnék?! Anyát bármikor megölheti az a rohadék! Holnap hazamegyek. Biztos megfogják érteni. 
- Ahogy jónak látod.
- Szeretnék Veled beszélni, a hivatásodról, meg hasonlók.
- Oké. Addig döntsd el, hogy mit hogyan csinálsz majd. 
- Hát, ez elég rosszkor jött. - eközben Attillát követik a rendőrök. A férfi nagy pánikban van, de Petra nyugtatja. A hajsza egészen egy repülőtérig tart-Ott kiszáll Attila, és megfenyegeti a rendőrséget, hogy ne kövessék őt, és engedjék el egy repülővel. A rendőrség gondolkozik azon, hogy lelövessék e, de kockázatos. Attila mikor átgondolja a helyzetét rájön, hogy Petrvával együtt nem érnek semmit sem. Ekkor eszébe jut egy életmentő dolog. Régen - mikor még 15 éves volt - megmentette egy fiú életét. A fiú néger származású volt, és éppen meg akarta késelni az egyik "barátja". A fiú azt mondta Attillának, hogy örökre hálás lesz neki. A támadó - aki végül elmenekült - másnap este meghalt. A fiú - Lőrinc - azt mondta Attillának, hogy az apja egy maffia főnöke, és ha segítség kell, akkor számíthat rá. Azóta még 3 évig barátságot ápolt a két kamasz fiú, viszont utána megszakadt a kapcsolatuk. Attila beül a kocsijába, és időt kér. A rendőrség nagyon preíz akar lenni, és azt akarja, hogy ne essen az áldozatoknak semmi bántódása. Attila felhívja, és elmondja barátjának, hogy milyen helyzetben van. A rendőrség kiszállítja Attillát, és szólnak neki, hogy mindennek vége. Lőrinc veszi a alpot, viszont megkérdi, hogy hol van Attila. A férfi elmondja, hogy hol van jelenleg. A rendőrség felszólítja Attillát, hogy nincs menekvés, bármikor le tudják lőni Petrát, körbevették őket. Attila kicsit vár, aztán kimegy feladni magát. Felemeli a kezét, és megbilincselik. Közlik vele, hogy jogában áll hallgatni, és hogy gyilkosságok elkövetéséért 20 év fölött fog kapni valószínűleg. Ugyanezt teszik Petrával is, aki reménykedik és bízik Attillában. Attillát és Petrán beviszik a rendőrségre, és ottartják őket. Lőrinc már tudja, hogy Attila már a rednsőrségen van. Azt hazudja a telefonba, hogy Attila testvére, és szeretne vele beszélni. Odateszi a rendőr a fülébe a telefont. 
- Mikor tudok érted menni? - kérdi Lőrinc.
- Nem tudom. Talán holnap! - ránéz a rendőrre Attila, az pedig bólint. - Igen, holnap. - mondja bólintva.
- Rendben. - mondja Lőrinc. Ekkor a rendőr elveszi a telefont, és leteszi a telefont, előtte pedig elmondta, hogy miért van bent Attila. Két nap telik el. Attila attól fél, hogy Lőrinc cserben hagyta. A rendőrségnél a vezárigazgató felmondott, így új választás lesz. Pár nap múlva pedig már meg is születik a döntés...
 

10.fejezet
Attila és Petra el lettek különítve, így nem is tudják egymást látni, főleg nem egymással beszélni. A főkapitányságon megszületett a döntés a vezérigazgatói helyt illetően. Tendor Miklós nevezetű 32 éves fiatala férfi foglalja el az igazgatói széket. Lőrincnek jó barátja Miklós, és neki megvan hozzá a megfelelő végzései ahhoz, hogy végól elfoglalhatta a vezéri posztot. Eleinte Lőrinc akart a székbe szállni, ám neki már van priusza, és akinek van, az persze nem lehet egy rendőrség vezetője. Lőrinc meglátogatja Attillát , és megnyugtatja a férfit, hogy ne aggódjon, hamarosan ki fog szabadulni a börtönből. A férfi megnygszik, és eszébe jut valami más.
- És milesz Petrával? - kérdi a férfi szemöldökét felvonva rájőve arra, hogy van egy társa is.
- Őt átvitték egy másik rendőrségre. Átadták másoknak, hogy sehogyan se tudjátok elérni egymást. 
- Hát ez nagyszerű! Azt fogja hinni, hogy cserben hagytam! - mondja a férfi elégedetlenségét kimutatva. 
- Rajta is segítsünk? Téged is nagy galiba kihozni innen. - közli Lőrinc Attila felé.
- Akkor mi legyen vele?
- Mi lenne? Szereted, vagy mi?
- Nem az, csak azért ez bunkóság.
- Na mi van? Előjött a lelkiismereted?
- Valamennyi nekem is van. Na! Kérlek!
- Tudom, tartozom, de ezt sajnos nem tudom megoldani. 
- Jó. Rendben. - mondja végül a férfi. Eközben Petra a cellatársaival veszekszik, ugyanis kikezdtek vele. Verekedés tör ki, és Petra húzta a rövidebbet. A nő rendkívül dühös, hogy alul maradt a csatában. Este azt tervezi, hogy "Fruskát" meg fogja ölni. Vár hajnali 2 óráig, és mikor látja, hogy Fruska is alszik, odamegy hozzá. Megfogja a nyakát, az pedig felébred. Fruska nagyon erős, de Petra nagyon erősen fojtogatja, és aztán befogja hátulról a fojtás módszerével. Fruska nagyon lassan reagált, és elájul. Petra utána az ájult nőt fojtogatja, és mikor érzi, hogy megölte, boldogan meg vissza az ágyához, de mikor lefeküdne felkapcsolódik a villany.
- Ez a lány megölte a vezérünket! - jelenti ki az egyik nő. Mindenki meglepődik, és nekitámad Petrának. Szó szerint agyonverik. A dulakodást meghallván a felügyeletes nő rájuk szól, ha nem fejezik be, akkor lőni fog. Petra tiszta vér. A lányok elmondják, hogy Petra megölte Fruskát. Petrát hivatja a felügyelestes nő, és megkérdi tőle, hogy valóban igaz e. Petra hazudik. A felügyelőnő - vagyis Mária - elengedi, hiszen nincs ellene bizonyítéka, és ő sem szerette Fruskát. Eközben Attillától elbúcsúzik Lőrinc. A férfi készül lefeküdni. Öt perc után el is alszik. A cellában 5-en vannak. Az egyik férfi észreveszi Attillán, hogy egy izmos, alkatos férfi. Odamegy hozzá, és elkezdi simogatni. Attila egy kicsivel utána, fél perc múlva veszi észre, hogy valaki taperolja őt. A férfi azonnal felkel, és behúz egyet Arnoldnak. Attila közli Arnolddal, hogy ő a nőket szereti, és ha mégegyszer hozzá mer nyúlni, akkor szétveri a képét. Arnold nekitámad, és sikeresen. Attila érzi, hogy nem menekülhet és elkezd kiabálni, ám semmi jel. Attila próbál ellenkezni, de annyiszor kap újabb ütéseket nem csak Arnoldtól, de a többitől is. Most átli milyen az, ha erőszakoskodnak vele. Ő majdnem ugyanezt tette Viviennel. Pár perc múlva bejön az ellenőr, az pedig lekötözi. Attillát megerőszakolták. A férfi majd elsüllyed a szégyenében. Megszégyenítették. Pontosan megalázták a férfiasságát. Most megtapasztalta ,o lehet a bűnhődés egy fajtája. Ezt majdnem minden este megcsinálják vele. Elizabetnek eközben a lábát kötik be, hogy le legyen védve a seb. Petrát elviszik a rendőrségi orvoshoz, és rendbe hozza a sérüléseit, amiket a nő "társai" okoztak. Fruskán megállapítják, hogy meghalt. Petra ellen újabb eljárás indul. Edina eközben úgy dönt, a következő hétre kikérőt kér Anitától. Bekopog hozzá, és engedélyt kért.:
- Jó napot kívánok hölgyem! Mivel szolgálhatok? - kérdi Anita. 
- Valami fontos dolgot kell mondanom. Egy kérés lenne igazából.
- Ó... mondja csak!
- Édesanyámat elrabolták, és majdnem megölték. Szeretnék vele pár napot lenni.
- Nyugodtan! Ő hol van, hogy kikérőt kér?!
- Budapesten.
- Apropó! Esetleg nem az az asszony akit tegnap a Tényekben mutattak? Azt hiszem valamilyen Vivienn volt.
- Igen! Ő lehetett az!
- Én megértem önt. ... viszont még csak most kezdett. A fizetéséből le fogom vonni! Sajnálom.
- Persze! Nyugodtan! Nem bánom.
- Jajj! Ugyan! Csak vicceltem! Nem vagyok ennyire szőrös szívű. - néz rá Anita nevetve. - ... és mikor érkezne?
- Hétfői napon. Vagy így nem gond? - kérdi az utóbbi mondatot hadarva.
- Ahogy jónak látja! - mondja Anita.
- Ah.. köszönöm, .... hogy ilyen megértő és kedves.
- Ugyan már! Na de szaladjon! - inti Anita. Utána Edina többször is köszöntet mond - mint egy hálás kisgyerek - , de eddig még nem is sejti, hogy leendő riválisa lehet. Attila szörnyen érzi magát. Teljesen összeroppant. Visszaemlékszik arra amikor apja rendszeresen verte, de ilyen borzalmas még semmi nem volt. Megkell, hogy alázkodjon mindennap, vagy különben meghal. Petra sincsen jobban, az elkülönítőben rettentő magányos. Gondol Attillára, hogy vajon hol lehet, mi van vele, és hogy hogyan fog alakulni a jövő. Petrát pár nap múlva kiengedik a szobából. A többiek azonnal rászállnak, és verekedés tör ki. Petra alig bírja. A férfi börtönbe új ember érkezik. Mégpedig nem más, mint Mintes Gábor. Igen, a postás. Pont Attillához kerül. Az este folyamán a férfi elkezd beszélgetni Attillával.
- ... és te? Te miért kerültél ide?
- Emberölésért és annak fogvatartásáért.
- Az sép!
- Na és te?! Miért vagy itt?
- Azért, mert a volt feleségem egy őrült. Azt akarta, hogy öljem meg. Én nem akartam, ő pedig rámfogta a fegyvert. Nem tudtam mást tenni, nem akartam meghalni. Aztán ezt szerencsére a feleségem barátnője mind látta. A feleségem okkult vallásban hitt. Az volt a lényege, hogy volt egy állítólagos út, amit a csoportnak végig kellett járnia. Azt hiszem körülbelül 30-an voltak abban a kis gyülekezet féleségbe. Azt út végét csak akkor lehet elérni, ha meghalunk. A bizonyos út végé állítólag mindenki felveszi "A boldogság ruháját". Onnantól kezdve nekik elkezdődik a mennyország. Valahogy azt hiszem így magyarázta el Annamari. Nagy baromság ez az egész. És ő úgy akart meghalni, hogy én öltem meg. Hát végül elérte.
- Jó bonyolult egy sztori. - ekkor félbeszakítja az egyik cellatárs őket.
- Jól van fiúk. Elég volt a lelkizésből! Inkább kezdődjön a buli!
- Nem! - kiált Attila. - Kérlek ne! Csak ma ne!
- Miről van szó? - kérdi meglepve Gábor. Attila elmondja mit szoktak csinálni vele.
- Én ebben nem veszek részt! 
- Márpedig fogsz! Na! Gyerünk! Vetkőzzetek!
- Elég volt! Barna meghalt! Itt van az ágyban. Nincs pulzusa. Nem alszik!
- Micsoda? - kérdi Már, a "vezér" (aki előbb erőszakoskodott). 
- Igen. Nem tudom hogyan csinálta, de várjunk csak!Piros foltok vannak a nyakán. Megfojtotta magát. Szerintem amikor szólt nekünk - mikor játszottunk - , hogy felefekszik, a játékunk közben csinálhatta. De miért?
- Na! Ez jó kérdés! - mondja Márk.
- Mi van fiúk? Mi történt? - kérdi érdeklődve az oda ballagó ellenőr.
- Barna meghalt! Megfojtotta magát. 
- Hogy micsoda? Miért nem szóltatok erről korábban?
- Mert most vettük mi is észre.
- Na azonnal hozzátok ide! - a "fegyőr" telefonál a rendőrségi orvosnak. Kiderül, hogy pont aznap volt látogatója Barnabásnak, az pedig a szerelme. Nagyjából mindenki sejti, hogy elhagyta a lány, és emiatt lett öngyilkos, és ez így is volt. Attila eközben kapja a hírt, hogy Lőrinc hozzájött...